Visszarévedek néha még, Hogy kezdődött szerelmünk, A kezdet kezdetén, Balatoni sétálgatás, kőszegi éjszakák, Csúszkálások a megyeri utcák jegén. Óh, nézd az égről ragyognak ránk fényes csillagok, De egyik sem lehet boldogabb, Mint most én vagyok. Ha velem vagy, mondd, többet ugyan mit kívánhatok? Lehoznám az égről azt a sok szép csillagot. Az eget néztük, ölelkezve, szívem vadul kalapált, még egyszer magamtól ellöklek, hogy letérdelve mondjam, el többé nem engedlek. Óh, nézd az égről ragyognak ránk fényes csillagok, De egyik sem lehet boldogabb, Mint most én vagyok. Ha velem vagy, mondd, többet ugyan mit kívánhatok? Lehoznám az égről azt a sok szép csillagot. Egy júniusi délután az izgalomtól átázott az ingem, Mikor az oltár előtt megígérted: Jóban, rosszban, IGEN! Elköltöztünk, család lettünk, s már nem vagyunk csak ketten. Óh, nézd az égről ragyognak ránk fényes csillagok, De egyik sem lehet boldogabb, Mint most én vagyok. Ha velem vagy, mondd, többet ugyan mit kívánhatok? Lehoznám az égről azt a sok szép csillagot. A veled töltött minden percet féltve őrzöm szívem mélyén, csak Te vagy kit szerettem. Minden nap én hálát adok, hogy kibírtad mellettem. Óh, nézd az égről ragyognak ránk fényes csillagok, De egyik sem lehet boldogabb, Mint most én vagyok. Ha velem vagy, mondd, többet ugyan mit kívánhatok? Lehoznám az égről azt a sok szép csillagot. Óh, nézd az égről ragyognak ránk fényes csillagok, De egyik sem lehet boldogabb, Mint most én vagyok. Ha velem vagy, mondd, többet ugyan mit kívánhatok? Lehoznám az égről azt a sok szép csillagot. (csillagot!)